Hírek / A hónap embere

Amikor Amerikából visszaérkezett Magyarországra, hogyan tudott itthon szakmailag elindulni?

Az egyetem alatt kezdtem el hivatásszerűen mesélni. A régészdiplomám megszerzése után egy évig már szabadúszó mesemondó voltam, utána mentem ki ösztöndíjjal Amerikába. Ez az egy év rengeteg kutatással, utazással, fellépéssel telt. Megkerestem intézményeket, tudják-e, milyen klassz program a mesemondás például anyák napjára, március 15-re stb. Gyakran nulláról kellett felépíteni az egészet. Sok minden változott az elmúlt 10 évben, mára az emberek tudnak a mesemondás létezéséről, így sokkal több lehetőség kínálkozik a mesékben rejlő kincsek megosztására például fellépéseken, workshopokon, de már egyetemi kurzusokon is.

Kiknek szólnak a mesék? Csak gyerekeknél működik, vagy felnőtteknek is lehet mesét mondani?

Minden korosztálynak lehet mesélni. A kamaszok a kedvenc közönségem, náluk már be lehet hozni a nagyon komplex sztorikat. Más az érdeklődési körük, mint a kisebb gyerekeknek, de ugyanolyan lelkesen hallgatják a meséket. Nagyon szeretek felnőtteknek is mesélni, ez mindig jó alkalom arra, hogy elővegyek olyan történeteket, amiket a kicsiknél nem lehet. És most nem a pajzán mesékről beszélek (amiket egyébként nem is szeretek). Olyan hosszabb, bonyolultabb hagyományos történetekre gondolok – népmesékre, mítoszokra, eposzokra – amelyek mély témákat feszegetnek, és a gyerekeket még kevésbé érdeklik vagy kötik le. A tündérmesék egyébként eredetileg nem gyerekmesék voltak, felnőttek mesélték őket felnőtteknek. A gyerekeket ki is küldték a szobából. A hagyomány szerint, aki mégis ott maradt az ajtó mögött ilyenkor és hallgatózott, abból lett a mesemondó… 

Hogyan mesélnek a Világszép Alapítványál?

A „világszép mesélés” arról szól, hogy a gyermekotthonban felnövő gyerekek megkaphassák azt az esti mese élményt, amit egy családban megkapnának – és ez nem csupán mesét, hanem sokkal inkább kapcsolódást, figyelmet jelent. A saját mesemondó programunkban önkéntes mesemondókat képezünk, akik heti rendszerességgel látogatnak el négy budapesti gyermekotthonba.  A mesélés megszokott rítus szerint zajlik: este érkezünk, a gyerekek vacsora után már várnak minket a szokásos helyen, mesemondó sarokban, nagyszobai kanapén, vagy az ágyukba kuckózva. Viszünk magunkkal „meseillatot” (Feller Adrienn aromaterapeuta ajándéka az Alapítványnak), ami a gyerekek kezére vagy plüssállataira cseppentve megteremti a nyugodt hangulatot. A mesélés előtt és után beszélgetünk. A gyermekvédelemben élő gyerekekre sokszor nagyon kevés egyéni figyelem jut, így az Alapítvány egyik fő célja, hogy ők is megélhessék az elalvás előtti meghitt beszélgetéseket, és hogy nekik is lehetőséggel teli legyen a világ. Hiszen a mesékben bárkiből lehet hős, bárki megtalálhatja a szerencséjét, bárki boldogulhat. És a végén minden jóra fordul. 

A rendszeres mesemondással lehet pótolni a gyerekeknek a család élményét? 

A Világszép Alapítvánnyal megpróbáljuk ezeket a gyerekeket több mindennel körbevenni. Nem csak mesemondó programunk van. Az a célunk, hogy óvodás kortól a felnőtté válásig megadjuk nekik, amit tudunk: figyelmet, elfogadást, szeretetet. Az óvodánkba (Pendula) együtt járnak a különféle háttérrel rendelkező gyerekek, és egyéni fejlesztést kapnak. Van mentorprogramunk, és igyekszünk minden gyereknek önkéntes mentorokat szerezni, akiket felkészítünk és szupervízióval támogatunk, hogy személyre szabott figyelmet tudjanak adni. Egy gyerek egy mentorhoz tartozik, aki hetente látogatja, és minőségi időt tölt vele. Ez nem korrepetálás, nem tanítás, inkább egy barátságra hasonlít. 

Aztán ott vannak a nyári táboraink Paloznakon a Meseközpontban. Szeretnénk, ha itt a gyerekek rengeteg mesét hallgathatnának. És amikor görög mitológia tábort tartunk, akkor egész héten mítoszokat mesélünk, erre építve pedig napközben hősökké válhatnak, olimpián vehetnek részt. 

A Létra klubban délutáni foglalkozásokat és napközis táborokat szervezünk. Ezek mind inkluzívak, azaz járnak ide gyermekvédelemben élő gyerekek és családosok is. Egyénileg mérjük fel az igényeiket, és minden gyerek azt kapja, amire szüksége van. Zajlanak például fair-play foci, animáció és cukrászati foglalkozások is. A 18 éves fiataloknak életkezdést támogató foglalkozásokat tartunk, ahol az álláskeresésben és a világba való kilépésben próbáljuk segíteni őket.  

Honnan jött az ötlet a mesék ilyen módon való alkalmazására? 

Az élőszavas mesélés számunkra egyfajta híd a gyermekotthonokban élő gyerekekhez, a rendszeres látogatások pedig lehetőséget adnak arra, hogy biztos pontot jelenthessünk az életükben. Az Alapítványt és a paloznaki Meseközpontot azzal a céllal hozta létre a magyar-német Wirtz házaspár, hogy a gyermekvédelemben élő gyerekeket támogassák.  Azt szerették volna, hogy ezek a gyerekek is egyszerűen megélhessék: ők gyerekek. Halljanak mesét, menjenek táborba, nyaralhassanak a Balatonnál. 

Minden nap, amikor bemegyek dolgozni, tudom, látom, tapasztalom: működik, amit csinálunk. Egy olyan csapattal dolgozhatok együtt, akik tűzön-vízen át kiállnak egymásért és a gyerekekért.  Mesemondóként ezt csinálni hatalmas nagy ajándék! Az a munkám, hogy meséket viszek azoknak a gyerekeknek, akiknek a leginkább szükségük van rájuk – szerintem ez a legszebb formája a mesemondó szakmának. Ha megkérdeztek volna öt éve, hogyan képzelem el a karrierem, hova szeretnék eljutni, éppen ide szerettem volna. 

vilagszepalapitvany.hu

zalka-csenge-virag-04-facebook.jpg

Zalka Csenge Virág az ELTE-n végzett régészként, de már az egyetem alatt elkezdte mesemondó pályafutását. Fulbright ösztöndíjasként mesemondó mesterdiplomát és doktori fokozatot szerzett az Egyesült Államokban. Magyarországon akkor még kevés hivatásos mesemondó működött, úgyhogy sok külföldi mesélő tanította, segítette; ellátták könyvekkel, mesékkel, tanácsokkal. Nyaranta tartott műhelyeket Magyarországon, többek között a Világszép Alapítványnak is. 2017-ben költözött haza Budapestre, és csatlakozott mesemondó szakemberként az alapítvány munkájához. 2019 ősze óta a Világszép Alapítvány mesemondó programjának szakmai vezetője.