Hírek / A hónap embere

Miért kezdtél el filmezni?

Hatodikos voltam az általános iskolában, amikor az osztályfőnököm, Novák Károly, annak érdekében, hogy rávegyen minket a német tanulásra, különböző érdekes feladatokat adott. Az egyik egy bábfilm elkészítése volt. Ez volt az első filmem, amit egy PlayStation EyeToy játék kamerájával oldottam meg. Nagyon megtetszett ez az egész filmezés. Az egyik első bábfilmemet beküldtem egy tematikus pályázatra, harmadik helyezést értem el vele. Ez elég motiváció volt ahhoz, hogy tudjam, ezzel szeretnék foglalkozni. Ezután készítettem egy német nyelvű élőszereplős filmet – környezetvédelem témában –, talán ez jutott 2018-ban a legmesszebbre, egészen Bécsig a Video & Filmtage Festival-ra. 2019-ben egy rajzfilmem a drezdai MB21 Medienfest-en szerepelt. Kipróbáltam mindenféle mást is, volt élőszereplős filmem, végül rátaláltam az animációra. Több díjat is nyert a Székely Éva olimpiai bajnok úszónő visszaemlékezésére megalkotott animációs filmem – egy homokanimáció. Azóta pedig fél év munkájával sikerült befejeznem egy újabbat, Szent-Györgyi Albert életéről, ami díjazott lett. Mindkettő tematikus pályázatra készült.  


Honnan jött a homokanimáció ötlete?

Korábban más filmjeim is voltak már ezzel a technikával, például 2018-ban a költészet napjára, Kölcsey Ferenc Himnusz című versét homokanimációval illusztráltam. Gondoltam kipróbálok más tematikus pályázatokat is. Akkor még nagyon egyszerű technikával dolgoztam, házilag összeraktunk egy kis állványt, ráerősítettünk egy kamerát. Később már azzal a felszereléssel dolgozhattam, amit a MOL pályázatán nyertem, így lényegesen professzionálisabb lett az eredmény. 

Mi mozgat, mi az a belső munka, ami benned zajlik, amikor egy témát megtalálsz?

Egyszerűen boldoggá tesz, hogy ezt csinálhatom. Kicsi korom óta nézem és szeretem a filmeket – a romantikus és a horrorfilmek kivételével –, a mai napig mindenféle stílusút megnézek. Szeretem a filmkészítést, szeretek versenyezni és nyerni is. Nemcsak filmmel, más kategóriában is szoktam versenyezni, például saját képregénnyel, de tanulmányi versenyeken is részt veszek. Német nyelven is vannak versenyek, ahol sikereim vannak. Két dolog szokott motiválni: ha nyerek, azért folytatom, ha pedig nem, az azt jelenti, hogy még jobbnak kell lenni. 

Vannak filmes példaképeid, mentoraid?

Nagyon szeretem David Attenborough filmjeit. Az animáció területén pedig legjobban Rófusz Ferenc, az első Oscar díjas animációs rendezőnk inspirál. Óriási megtiszteltetés volt, amikor a Nemzetközi Faludi Filmszemlén egy kategóriában ugyanazt a helyezést értük el. Emellett számosan vannak, akik segítenek. Novák Károly tanár úr indított el. Mindenben mögöttem állnak a szüleim is. A régi iskolámból, de a mostaniból is sokan segítenek. Az iskolámban Tehetség Központ működik, így van mentorom is. 

Mik a további terveid, mi minden foglalkoztat még?

Az animáció és a természetfilm egyformán vonzó irány számomra, emellett még számos más területen is mozgok. Többek között bekapcsolódtam a MATEHETSZ tutor hálózatba. A Gábor Dénes Főiskolán egy személyben alkotom a női gárdát és a középiskolás korosztályt, ahol 3D modellezést és digitális festészetet tanulok. Szívesen foglalkozom matematikával. Jelenleg egy YouTuber workshopra is járok, ahol a filmkészítést lehet gyakorolni, továbbá azt, hogyan kell felépíteni egy stúdiót, kamera beállításokról, hangminőségről tanulunk. Úgy gondolom, egyelőre az animációs vonalat szeretném folytatni, de közben minden mást is fejlesztek. Ha ilyen fejlődésre vagyok képes, aminek nagyon örülök, már csak azt kell jól kiválasztani, mely területeken tegyem. Egyelőre azt tudom, hogy felsőoktatásban szeretnék továbbtanulni. 

Hogy látod, a korosztályod miként viszonyul a világhoz és a mai vizuális kultúrához?

Úgy gondolom, a képeknél jobban szeretik a videókat, a YouTube, az Instagram, a különböző közösségi oldalak nagyon sokat számítanak. A mémek világában élünk. Gyakori, hogy vizuális szempontból nem szépek, nem igényesek ezek a felületek. Néha magam is rácsodálkozom a saját korosztályomra. Nagyon más az érdeklődési körünk. Én kutató típus vagyok és sokat dolgozom a céljaimért.

Nemrégiben bekerültem a „Nők a tudományban” (NATE) nagyköveti programjába, ahol velem egykorú és a természettudományok iránt érdeklődő kortársaimmal próbálunk más lányokat támogatni a tudományos érdeklődésükben. A célunk, hogy példát mutassunk, és biztassuk őket, induljanak el bátran az ún. fiús tudományokban. Sokunkra afféle csodabogárként tekintenek, hozzám hasonlóan nekik is nehéz dolguk van a saját közösségeikben. Többek között azért is szeretem ezt a programot, mert ugyanazzal a problémával küzdünk.  

bujtor-02-m.jpg

Bartúcz Anna jelenleg a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium 10. osztályába jár, természetismeret tagozaton. Általános iskolás kora óta foglalkozik animációval. Tizenöt évesen már számos elismerést kapott a különböző hazai és külföldi filmszemléken. Az animációs filmek mellett a 3D modellezés és a digitális festészet is érdekli. Egy Pest megyei kis faluban, Ceglédbercelen él, egy összetartó sváb közösségben, amely meghatározó az életében. Ezért a német nyelv is nagyon fontos számára, országos nyelvi verseny második helyezettje. Tagja a Nők a tudományért Egyesületnek, amely azt a célt tűzte ki, hogy példát adjon és támogassa a természettudományok iránt érdeklődő lányokat.

(fotó: Anna a Bujtor István Filmfesztivál oklevelével)